Az alacsonyabb bokrokon és fûszálakon tartózkodó kullancsok, miután a kutya testével lesodorja õket, megtapadnak a szõrszálak között. A fákon lévõ kullancsok azonban a kutya szagát - vajsav - is érzékelik és ráhullanak, mikor rejtekhelyük alatt elhalad. Lábaikkal megkapaszkodnak és szívószájszervüket a bõrbe mélyesztve rögzítik magukat. A kullancsok kórokozókat is terjeszthetnek nyálukkal, néhány napos vérszívást követõen. A befurakodott kullancsot ezért tanácsos minél elõbb eltávolítani. A legalkasabb eszköz ehhez egy hegyes csipesz, vagy egy speciális kullancsfogó, amellyel kihúzzuk a kullancsot. Fontos, hogy gyorsan és határozott mozdulattal húzzuk ki, mert így nem marad ideje, hogy fertõzött gyomortartalmát a kutya vérébe ürítse. Semmi esetre se kenjük be - mint ezt sokan állítják - olajjal, benzinnel, körömlakkal, vagy más "háziszerrel" a kihúzás elõtt, mert fuldoklása idején nagy erõvel üríti az állat vérébe nyálát. Régebben kihúzás elõtt megcsavargatták a kullancsot, de miután a fenyõtobozhoz hasonló pikkelyekkel, horgokkal kapaszkodik, a függõleges húzással többre megyünk. A tapasztalat azt mutatja, hogy fontos az eltávolítás sebessége. Inkább maradjon benn a kullancs feje a gyors kihúzás miatt, minthogy a kutya fertõzõdjék. Ezért nem jó, ha az ujjunkkal próbáljuk a kullancsot kiszedni. Akaratlanul is megnyomjuk a hasát, így a beleit is, amelyek tartalma a sebbe ömlik, így bekövetkezhet a fertõzés. Ha a gyors kivétel során bennszakadt a kullancs feje, az nem olyan nagy tragédia. A szervezet, mint minden egyéb idegen anyagot, kilöki magából, és néhány napon belül a seb begyógyul. |